Családom kedvence, a régi Váncza-könyvből. (Normál méretű magas oldalú tepsi kell hozzá.)
Tészta alaphoz: 30/45 dkg liszt (keverve finomliszt/rétesliszttel),
1 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 16/25 dkg sütőmargarin, 2-3 evőkanál cukor, 1 tojás, 1 citrom reszelt héja és leve, pici só.
A tetejére: Barack vagy valamilyen savanykás lekvár (ne legyen nagyon folyékony), ízlés szerint cukor (10-15 dkg), 2 tojás, 15 dkg őrölt dió.
A tészta alaphoz a lisztet tálba (vagy gyúródeszkára) szitálva, hozzáadjuk a szobahőmérsékletű, kisebb darabokba vagdosott margarint, mindezt két kezünk közt alaposan összemorzsoljuk. Utána a közepébe, kis fészekbe adagoljuk hozzá a sót, sütőport és vaníliás-cukrot, beleütjük a tojásokat egészben, a cukrot, a citrom levét és apróra reszelt héját, alaposan összegyúrjuk.
Ha nem áll össze, bármivel, ami kéznél van (tej, tejföl, kefir, citromlé, rum) pótolhatjuk, hogy lágy tésztát kapjunk.
Lisztezett deszkára téve, kb. a tészta 1/3 részét félretéve, a nagyobbat akkorára nyújtjuk, hogy a tepsi alját ellepje. (A tepsit nem kell semmivel kenni, elég a lisztezett tésztát beleigazítani; én a széleit a tepsi oldalán picit fel szoktam hajtogatni.)
Egyenletesen bekenjük lekvárral, majd a két tojás sárgáját a cukorral összekeverjük, hozzáadjuk a diót, és a tojások habját, majd rákenjük a lekvárra.
A félretett tésztából hosszú csíkokat sodrunk, és rácsokat rakunk a tetejére. Én a tepsit körbe szoktam szegni a kisodort tésztával (a lekvár nem ég a tepsi oldalára).
Ezután lassan sütjük. Amikor szép színe van, nézzük meg villával vagy pálcikával, hogy a habos rész megkeményedett-e.
Ha kihűlt, kocka- vagy rombusz alakban szeleteljük. Aki édesebben szereti, porcukorral beszórhatja.
A nagyobb adagból készült sütemény magasabb, és jóval kiadósabb. Nagyon finom sütemény (s ha nem fogy el aznap), napokig eláll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése