Bárkinek ajánlom Anyukám receptjét, laktató, hamar elkészül és nagyon ízletes.
Olyankor jó készíteni, amikor sonkát (vagy bármilyen füstölt húst főztünk, megmaradt a leve, vagy a mélyhűtőben erre a célra eltettünk belőle). Ha nincs, vízzel is finom, csak azt erősebben kell fűszerezni.
Legújabb módszerem szerint olyan fűszereket, amiket ki kellene szűrni a kész levesből, egy kisebb edénybe rakva vízben forralom kb. ¼ óráig: Ehhez 2 nagyobb babérlevelet, egy mokkáskanál egész borsot, két nagy gerezd fokhagymát héjastól megmosva és késsel kicsit összenyomva (idényben nem árt beletenni egy kisebb paradicsomot és kisebb zöldpaprikát).
Nagyobb edényben megfelelő mennyiségű vizet-sonkalét (ha kevesebb a sonkalé, vízzel pótolom) öntök, és amíg a fűszerek főnek, ezt is fölteszem melegedni. Négy személynek 2 litert számítok. A jól átforrt fűszer levét hozzászűröm a nagyobb edényben melegedő léhez. Tehetünk hozzá egy evőkanál vegetát, vagy más ételízesítőt és a léhez arányban sót, egy kávéskanál őrölt borsot (ezt legjobb a legvégén hozzáadni).
Közben magas teásbögrét félig töltök vízzel, belehabarok 1 evőkanál finomlisztet (amilyenből rántást szoktunk készíteni). Egy kis ideig hagyom állni, akkor hamarabb szét lehet habaróval dolgozni. Ha felforr a leves, folytonos keverés mellett beleöntöm a habarást. Utána ugyanabban a bögrében jól összedolgozok kb. 2 dl tejfölt, majd azt is hozzáöntöm a leveshez, közben a fazékban kevergetem a lét. Megkóstolom, s ha kell, sózom. Amikor legalább 5-10 percig forrt a leves, akkor adok hozzá (fokozatosan) 1-2 evőkanál ecetet. Vigyázat, mert a lé az ecettel szeret kifutni, tehát kisebb lángra állítom a gázt (vagy a gázt kisebb hőmérsékletre), és kevergetem.
Személyenként egy-egy tojást számítva, egyenként feltöröm, kis pohárba vagy bögrébe téve, egymás után vigyázva, nehogy szétessenek, közelről öntöm a forrásban lévő levesbe – lehetőleg mindegyiket egymástól távol. Ezt a műveletet csak akkor végezzük (gyorsan egymás után), amikor az asztalt már megterítettük, mivel elég egy percet forralni, azonnal tálalni lehet (a forró levesben is keményedik a tojás), és vigyázva, egyenként kell kihalászni, hogy ne essenek szét. Olyan lesz az állaga, mint a lágy-tojásnak, mindenki kanalával maga vágja el a tányérjában, kicsit megszínesedik a leves, és nagyon finom.
Ha több levest főzünk, mint ami elfogy egy ebédhez, akkor a tojásokat – a levet újra felforralva – főzzük csak bele. A maradék ugyanolyan finom lesz, mint először.
Megjegyzés: A kezdő főzőcskézőkre tekintettel részleteztem ennyire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése