Uborkasaláta

A paprikáskrumpli és a pirított máj is olyan étel, amelyhez savanyúságot szokás fogyasztani. Ideje tehát, hogy ilyet is javasoljak az olvasónak. Annak, hogy nem ajánlok többfélét is, ami egy szakácskönyvtől igazán elvárható volna, az az oka, hogy savanyúságot a boltban és a piacon is lehet készen kapni, s aki frissen készült savanyúságra vágyik, bőven talál kedvére valót más szakácskönyvekben. Ragaszkodom ahhoz az elvhez, hogy ismert, más szakács­könyvben megtalálható ételek leírásával nem untatom az olvasót, azt pedig garantálom, hogy az én uborkasalátámat egyetlen könyvben sem fogja megtalálni.

Kígyóuborkából készül, amelyet csupán megmosunk, de a héját rajta hagyjuk. Legyen mondjuk 1 kg a mennyiség. Uborkaszeletelővel vékonyan (max. 1 mm-es vastagságúra) felszeleteljük, majd egy edénybe tesszük, és 2 teáskanálnyi sóval besózzuk. Egy nagyobb fej fokhagymát megtisztítunk, majd fokhagymanyomón át az uborkára préseljük. Végül 2 db szerecsendiót reszelünk a készítményre. Az egészet jól összekeverjük, és viszonylag meleg, 25-30 fok körüli helyre tesszük 2-3 órára, közben időnként megkeverjük.

A sózás és a magas hőmérséklet eredményeként az uborkában lévő vizet ennyi idő alatt bizto­san sikerül távozásra bírnunk. Az uborkát alaposan kicsavarjuk, s azt a zöldes színű fokhagy­más-szerecsendiós lét, ami ezután megmarad, kiöntjük; a későbbiekben csak az uborkát fog­juk további eljárásnak alávetni. Kb. 300-400 ml ecetes vízre lesz szükségünk ezután, amely­be ízlés szerint sót és akár egy kevés cukrot is tehetünk. Azt, hogy milyen töménységű legyen, mindenkinek az egyéni ízlésére bíznám, fontos azonban, hogy ízesítés nélküli étel­ece­tet használjunk. (Emlékszem, 1967-ben Grazban azért nem tudtam tisztességes uborkasalátát készíteni, mert sehol sem lehetett ízesítés nélküli ételecetet vásárolni.) Miután az ecetes lével leöntöttük a folyadéktól előbb megszabadított uborkát, tegyük hűtőbe, és várjunk 4-5 órát. Tálaláskor egyébként csak egészen kevés levet adjunk hozzá, inkább csak a tároláshoz van szükség arra, hogy a lé a salátát ellepje.

A végeredmény akkor megfelelő, ha az uborkaszeletek üvegesen áttetszőek, csaknem átlátszóak.

Szokás az uborkasalátát tejföllel tálalni, én azonban mást ajánlanék annak, akinek van kedve tovább bíbelődni a salátával. Egy nap múltán öntse le az ecetes lét a készítményről, és az uborkát egyfajta tartármártással keverje össze, amelynek elkészítésére a majonézes csirke­mellnél fogok kitérni.

Vannak salátakedvelő népek; a franciák önálló fogásként is szívesen fogyasztják, de nem mindig van türelmük az elkészítéséhez. Emlékszem, a hetvenes években, vendégeket várva, egy literes befőttes üveget töltöttem meg uborkasalátával. Váratlanul két francia vendégem érkezett, akik percek alatt végeztek a salátával, így aztán kezdhettem a salátakészítést elölről. Ezt csak azért említem, mert az itt leírt uborkasaláta (ezt más tapasztalataim is megerősítik) bátran tálalható olyan külföldieknek is, akik nem feltétlenül lelkesednek a magyaros ízekért.

 

 

Forrás: Ízes étkek - Andor Csaba

Nincsenek megjegyzések: